fényszennyezés

hónom alá bújsz megint
fejed mellemen libikókázik
felettünk parányi légy járja 
taigetosz-táncait
pucér villanykörte körül
elharapott nyelvű hallgatás
a hőmérséklet emelkedik a levegő
szökik kifelé az ablakon
finita com
csak bemeneti nyílás kimeneti seb 
nincs az előbb még bagóztál ömlött a 
füst az ajkadon száraz tavaszi esőzés
összehangolatlan szuszogásunk
hasad gerincemhez nyomódik
körmeiden kopott piros lakk
hüvelykujjad alkaromat simogatja
az enyém duzzadt bimbód körül 
forog 

túl sok az akarat 
a felesleges alkatrész
a romlásnak iránya van és irányítása 
mikor reggelente az arcodat nézem 
erre sem tudok gondolni
nincs feloldozás
vágy van a többi 
elhanyagolható

kimennék a kertbe és órákon át
szedegetném a kavicsokat a horizontról
szétrobbant felhők eső előtt
kényszerképzeteim formalinban elaltatva
mint kétfejű csecsemők 
magamban visszafelé játszok egy bach- 
fúgát a címére nem emlékszem pontosan
pedig összetéveszthetetlen a helyes irányban

képlékeny termeimben kék virágokat bont a fény

(Source: hid.rs)